Hogyan várjuk el, hogy szomszéd népek elfogadják történelmünket, ha mi magunk sem ismerjük azt pontosan?
„Kell-e, szabad-e kijavítani történelmi tévedéseinket? Mert van nekünk néhány. Ezúttal – március idusa közeledvén – csak az ünneppel kapcsolatosakat vegyük számba.
Székház, vármegyeháza, de leginkább könyvtár, méghozzá Bod Péter Megyei Könyvtár néven ismeretes az az épület, amelynek falán emléktábla hirdeti: itt, ebben az épületben hangzott el, hogy Lészen ágyú! És Gábor Áron eme kijelentésével elkezdődött Háromszék önvédelmi harca. Most nem a folytatás, az adott pillanatban a szabadságharcot egymagában vívó kicsiny Háromszék hősiessége írásunk témája, hanem a fentebb említett, Gábor Áron domborművével díszített márványtáblán levő felirat. Mely szerint 1848. november 23-án, Háromszék Honvédelmi Bizottmánya gyűlésén tette volna fogadalmát a székely nemzet hőse.
Nos, a dátum téves. Egyed Ákos professzor, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legszakavatottabb kutatója a legvalószínűbb dátumot ugyanazon hónap 16-ájában jelölte meg – erről tartott előadást tavaly november 16-án a Háromszék nem alkuszik emlékévet indító konferencián. A pontos nap azért vita témája a történészek körében, mert az 1848. őszi lázas események közepette senki nem jegyezte le a napra pontos történéseket (különböző naplójegyzetek maradtak fenn, de egyik sem az események középpontjában lévő emberektől), ezeket utólag, akár évek múlva írták le vagy mondták el az azon a bizonyos bizottmányi ülésen részt vevők.
(...)
A kérdés, amelyet e szaktanulmányra alapozott írás elején feltettem, úgy hangzott: kell-e, szabad-e kijavítani történelmi tévedéseinket? Választ én nem tudok adni, a vitát – ha lesz ilyen – a levéltári kutatások mellett a helyszíneken (Várgödre, Olt utca) elvégzendő ásatások dönthetik el. Amelyeket amúgy jó volna elvégeztetni. Hiszen hogyan várjuk el, hogy szomszéd népek elfogadják történelmünket, ha mi magunk sem ismerjük azt pontosan?”
Orosz-ukrán háború és lengyel elnökválasztás – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Szent-Iványi István külpolitikai szakértő és Somkuti Bálint youtuber.
Én először 1986 decemberében jártam az úgynevezett Romániában; a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha a határőrök és vámosok arcára, hangjára, üvöltözésére gondolok. Ungváry Zsolt írása.
Fontos kérdésben kéri ki a magyar emberek véleményét a kormány.
Ez a választásokra is befolyással lehet.
George Simion szerint „Magyarország csak azt veszítette el, amit erőszakkal elfoglalt”.
Óvatos vezetésre kérik a sofőröket a hatóságok.
A hőség ellenére idén is több százezren érkeztek az összmagyarság egyik legfontosabb vallási eseményére, hogy együtt imádkozzanak a Hármashalom-oltár előtt.
Micsoda szerencse, hogy Magyarországon él.
